Szeretek más blogokat olvasni. Furcsa, hogy hasonló emberek mennyire más életet élnek. És ezeket az életeket vagy filmekből ismerjük meg (ami lássuk be, nem túl reális képet ad), vagy blogokból. Mondjuk az én blogom erre pont nem jó példa, de vannak nagyon jó oldalak, amiket egész nap tudnék olvasgatni.. (Bár lehet, ennek inkább az az oka, hogy nincs kedvem tanulni, ezért minden sokkal izgalmasabbnak tűnik?)
Tegnap voltam táncon. Egy cseppet beégettem magam, megint, de nevermind, kezdek hozzászokni. Viszont kicsit para, hogy jövő hét pénteken előadás, és a két órás műsorból egy szám háromnegyede van még csak kész. Viszont elfogyott az összes jegy, amin meglepődtem, azt hittem, senki nem kíváncsi a Magyar Menyegzőre. De nem, teltház lesz emberek!!4négy!!4
De az élet nem leányálom, hétvégén és egész jövő héten tánc lesz, kitáncoljuk majd a belünket is, de jóó lesz, érzem. Nem minden nap áll az ember lánya Novák Péterrel egy színpadon. :)
Az érettségit meg ne említsük, nevetséges az egész. Jó lenne túllenni rajta. Ma végre megjöttek az emeltekről az értesítők, tudom, hova kell mennem. Kicsit beparáztam, az angol emelt lehet, mégse olyan könnyű, mint számítottam.. De az infótól is egyre jobban félek, a töritől meg még mindig. Mindenki azt mondja, hogy az érettségi poén, de nem tudom, én lányból vagyok, és most már tényleg kezdek félni.. Cross your fingers, Leute!

Pontosan 10 hónapja indultunk, durva belegondolni. Annyi hihetetlen élmény, emlék! Képek, hogy nosztalgiám megosszam veletek:

Első nap, étterem, isteni ételek, fantasztikus kilátás, minden tökéletes. :)

Voltunk hajókázni is a Boszporuszon. Meseszép!

Egyik nap - ha már Törökországban vagyunk, must do dolog az ilyen - elmentünk a tengerpartra. Egy nap semmittevés, na az kellett ott nekünk. :) Volt fürdés, várépítés, keresztrejtvényfejtés, na és persze a nasiról se felejtkezzünk el! :D Az árus csávó irtó jófej volt, kérdezte, hogy honnan jöttünk, és amikor megtudta, hogy macar-ok vagyunk, onnantól kezdve nem lehetett levakarni (jó értelemben persze). Azt hitte, suliba járunk oda (nyáron??), de aztán mondtuk, hogy fellépni jöttünk. Na hát neki nem is kellett több, a gofrinkat hússzor annyi feltéttel adta, plusz percenként hozott valami díszt rá. (Csillagszóró, műfenyő, meg az a sok cucc, ami a képen is látszik.)
Törökországban a Macaristan szó varázserővel bír. Nem úgy, mint itthon a Törökország..:D

Isztambul után Denizlibe mentünk. Ókori városmaradványok tömkelege volt a környéken. Ez a színház fantasztikus volt. (És hihetetlenül meleg!! Nagyon tűzött a nap, minimum 40 fok volt - sajnos mindenféle túlzás nélkül.)

Pamukkale leghíresebb látványossága a mészkő tavak alkotta hegy. Sajnos arról nem tudok képet mutatni, mert az összesen rajta vagyok. (Én aljas.:D)  De álomszép az a hegy, ha máshol nem is, itt érdemes megnézni.

És végül fáradt művésznők széttáncolt cipellői az isztambuli reptéren. ;)

Éppen Medcezirt nézek, amikor jön egy lagzi jelenet. Pont azt a táncot táncolták, amit mi is tanultunk kint Törökországban, elkapott a nosztalgia, jöttek az emlékek, kilencezer wattos mosolyom körbeéri a fejem, satöbbi. És akkor megszólalt ez a szám. Sírva pattantam ki az ágyból. Csodás emlékek, csodás ország, kevésbé csodás szám, de az emlékek miatt kicsit talán mégis az. Akkora élmény volt a tavaly nyári török turné! Egyébként még a szülinapi bulimon is roptuk erre a dalra, annyira a szívünkhöz nőtt. Pedig anno hogy utáltuk, hogy napi 12-szer minimum meg kellett hallgatnunk.. (Sajnos nem túlzok.) De idővel minden megszépül, pláne, ami török. <3

Egyébként a fent említett Medcezir nevű sorozatot mindenkinek ajánlom, aki le tudja győzni az ellenszenvét a török sorozatok ellen. (Amúgy meg Szulejmán, Ezel, hahóó, a török sorozatokkal semmi baj!) Szóval mivel ezt itthon nem adják a tv-ben, nincs hozzá szinkron, viszont a lelkes törökök angol feliratot gyártanak hozzá, kisebb-nagyobb nyelvtani bakikkal. De azért érteni lehet. :)
A sorozat maga kicsit Gossip Girl-ös, vagyis az alap szál hasonló. Egy csóró fiú bekerül a török elit közé, próbál boldogulni, de ők ki akarják csinálni maguk közül. Mondjuk ez a verzió kicsit hardcore-abb, meg hosszabb (kb 110 perc egy rész - én is van, hogy több napig nézek egyet). Nem utolsó sorban pedig irtó helyes a főszereplő fiúka. ;)

{link a sorozathoz}

Zseniális, amikor lehetetlenség kiszámolni, hogy a választott szakodra fel fognak-e venni. Íme a magyarázat, hogy miért: (ponthatárok)

• 2008: 378
• 2009: 410
• 2010: 424
• 2011: 384
• 2012: 417
• 2013: 399
• 2014: 390

Szóval csodás és pazar, de ebből mi a csillagot lehet kiszámolni? Más szakok vagy stagnálnak, vagy egyenletesen nőnek, évente kb 2-3-4-5 ponttal, de ez.. Bravó. Nem baj, felvesznek! Or at least I hope so.

Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad! :) Mi célja a blognak, jó kérdés, nem tudom. Mindenesetre török-mániám csillapíthatatlan és örök, így az alap téma adott, a többi majd jön idővel.