Magamat is meglepem mostanában, olyan váratlan dolgokkal rukkolok elő. Nézzük csak..:

 

1. Tetszik az egyetem.

És nemcsak hogy tetszik, de tanulok is! Soha ilyen szorgalmas nem voltam még, mint most. A holland nyelvet imádom, és nem csak az überszexi holland tanárom miatt, hanem amúgy is. Een mooie taal!

 

2. Egész jól hazudok.

Igen, a második gyenge pontom a hazudás. Egyszerűen képtelen vagyok, mindig elmosolygom, vagy csinálok valamit, ami miatt egyértelmű, hogy nem mondok igazat. Persze ezt sose tartottam rossz tulajdonságomnak, elvégre az őszinteség sosem lehet baj. :P És most sem használom rosszra az újdonsült skillem, csak az van, hogy két meglepi szülinapot is szervezek most. Vagyis most már csak egyet, mert az egyik tegnap volt. Na szóval minden erőmet be kell vetnem, hogy senki ne fogjon gyanút. A projektem fele eddig sikeres volt, már csak egy buli van, remélem, az is sikeres lesz!

 

3. Tudok rajzolni.

Az összes barátom kapásból röhögőgörcsöt kap, ha a rajztudásom kerül szóba. Mostanában viszont olyanokat rittyentek, hogy csak lesek. Van, hogy csak úgy kedvem van rajzolni, és akkor filmezés közben firkantok valamit, vagy ami gyakrabban előfordul, hogy szülinapokra vászontáskát adok, amit én díszítek ki. Sorra ámulnak el az emberek, hogy miket kapnak, és nem tudom, hogy igazából ők vannak-e jobban meglepődve, vagy én. :D

 

4. Főztem.

Igen, én, akinek a no 1 életcélja,hogy szakács férje legyen, eképpen megkerülve a főzést. Utálok főzni, ha az életem múlna se csinálnám szívesen. De múltkor kedvet kaptam hozzá. És ami a ráadás: finom lett!

 

5. Kötni tanulok.

Na ez már annyira mondjuk nem nagy meglepetés, mert nem megy. :D De nem adom fel, mert két kis tű és egy nagy gombolyag nem foghatnak ki rajtam! Aki varrni tud, az mindent tud, szóval kitartok!

 

Szóval házias vagyok, okos vagyok (..), igazán büszke lehetne rám a famíliám! Már csak arra kéne felkészíteni őket, hogy kicsi lányuk nem igazán fog unokát szülni nekik. Múltkor is együtt ebédeltem egy barátnőmmel, amit anya kicsit félreértett, és azt szűrte le, hogy pasim van. Felcsillant a szeme, ilyen "nagy kő esett le a szívemről, navégremár" fejjel visszakérdez, hogy tényleg van-e barátom. Én meg csak ültem, hogy ugyan kérlek anya, rólam beszélünk.. :D Aki érdekel, azt leszarom, akit meg én érdekelek.. Nos, a nyári kalandjaim egy másik fejezet lehetne, de nem vagyok büszke az idei hódításaimra, szóval inkább csendben adom az ártatlant és várom a fehér lovon érkező szakácsot/kőgazdag fiút, aki megengedheti magának, hogy szakácsot tartson.

 

Egyébként mindjárt itt a karácsony! Na jó, sajnos ez téves információ, de már irtózatosan várom a havat, a hócsatákat, a forrócsokit, a vadiúj bakancsom viselését, a vadiúj kabátom viselését, az addigra már készen levő, általam kötött sállal való menőzést, a korcsolyázást drága barátaimmal, az érzést, amikor a hideg utcáról belépek a meleg házba, a táncos karácsonyi műsort, a családi együttléteket.. Tél, gyere már!