nosztalgia2015.04.14. 11:28
avagy nincs kedvem tanulni, ezért blablázok
Pontosan 10 hónapja indultunk, durva belegondolni. Annyi hihetetlen élmény, emlék! Képek, hogy nosztalgiám megosszam veletek:
Első nap, étterem, isteni ételek, fantasztikus kilátás, minden tökéletes. :)

 

Voltunk hajókázni is a Boszporuszon. Meseszép!


Egyik nap - ha már Törökországban vagyunk, must do dolog az ilyen - elmentünk a tengerpartra. Egy nap semmittevés, na az kellett ott nekünk. :) Volt fürdés, várépítés, keresztrejtvényfejtés, na és persze a nasiról se felejtkezzünk el! :D Az árus csávó irtó jófej volt, kérdezte, hogy honnan jöttünk, és amikor megtudta, hogy macar-ok vagyunk, onnantól kezdve nem lehetett levakarni (jó értelemben persze). Azt hitte, suliba járunk oda (nyáron??), de aztán mondtuk, hogy fellépni jöttünk. Na hát neki nem is kellett több, a gofrinkat hússzor annyi feltéttel adta, plusz percenként hozott valami díszt rá. (Csillagszóró, műfenyő, meg az a sok cucc, ami a képen is látszik.)
Törökországban a Macaristan szó varázserővel bír. Nem úgy, mint itthon a Törökország..:D

Isztambul után Denizlibe mentünk. Ókori városmaradványok tömkelege volt a környéken. Ez a színház fantasztikus volt. (És hihetetlenül meleg!! Nagyon tűzött a nap, minimum 40 fok volt - sajnos mindenféle túlzás nélkül.)

Pamukkale leghíresebb látványossága a mészkő tavak alkotta hegy. Sajnos arról nem tudok képet mutatni, mert az összesen rajta vagyok. (Én aljas.:D) De álomszép az a hegy, ha máshol nem is, itt érdemes megnézni.


És végül fáradt művésznők széttáncolt cipellői az isztambuli reptéren. ;)

|